Egykori várát 1319-ben említik először, amikor Borsa Kopasz fiai felgyújtották. Református temploma 1519-ben épült, melyet a mohácsi síkon hősi halált halt Drágffy János országbíró építtetett. A 17. században több ostromot szenvedett, majd Várad eleste után végvár lett. Később átalakították, a palota egy része még áll. 1910-ben 3446 lakosából 3221 magyar és 202 román volt. A trianoni békeszerződésig Szilágy vármegye Szilágycsehi járásának székhelye volt.
1992-ben társközségeivel együtt 8954 lakosából 4508 magyar, 4150 román, 280 roma és 9 német volt.
A 2011-es népszámlálás szerint 7214 lakosából 3560 magyar, 3465 román, 21 roma és 7 német volt. A szűkebben vett Szilágycseh lakossága többségében magyar, míg a beosztott falvak, Völcsök kivételével szinte teljesen román lakosságúak.